Hivatalosan is elkezdődött az ősz és ezzel együtt a második tanévünk, amelyet Joan White (Philadelphia, USA) workshopjával indítottunk.
Már pénteken volt egy 2,5 órás gyakorlás, amivel megkezdődött a három nap íve, számomra ismét nagyon inspiráló volt. A nyári kisebb kihagyása után éreztem minden porcikámat, de imádtam. Szombat-vasárnap már egész napi gyakorlással folytattuk.
Pénteken a fókusz a csípő nyitásán volt, ez az a pont (a sok közül) amiért mindig nagyon meg kell küzdenem, de már látok nagyobb fejlődést, engedést ezen a tájékon, végre sikerélmény! A csípővel való munka, a csípő nyitásának beindítása mindig több időt igényel, nem csak egy adott gyakorláson belül, hanem hónapokra sőt akár évekre lebontva is.
Szombat délelőtt nagyrész az álló pózokon volt a hangsúly, majd délután ismét előkerült a csípővel való munka, ami végül egy Hanumanasana-val (spárga) csúcsosodott ki. Számomra ez tényleg csúcspont volt, mivel olyan messzeségekig sikreült eljutnom a pózban, ahova saját gyakorlások alatt még soha. Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy milyen sokat jelent egy jól felépített szekvencia és egy több tízéves tanítási gyakorlattal rendelkező oktató útmutatása.
Vasárnap kicsit előbb kezdtünk, ami nem volt gond, mindenki frissen és üdén vághatott neki az utolsó napnak, amire szükség is volt. Egész délelőtt a hátrahajlásokon volt a fókusz (másik gyenge pontom), de megérte, nagyon jó irányba haladtunk. A csúcspont itt Ekepada Rajakapotasana (galamb, galambok királya) volt. Használtunk eszközöket, használtuk a bordásfalat, mindent amire szükség volt, mégsem éreztem bezárva magam a sok eszköz miatt a pózba, itt is olyan messzire jutottam mint saját gyakorlásaim alatt még soha. Délután az utolsó 2 óra már a visszavonulásról szólt, majd pranayama zárta a workshopot.
Összegezve nagyon jó kis hétvége áll mögöttem, köszönet Joan-nek az útmutatásért, a figyelemért és türelemért irányunkba, amely nélkül sokkal nehezebb lett volna végigcsinálni.
Joan White személyisége is megfogott, már amennyi ez alatt a rövid idő alatt leszűrhető volt. Joan 1973 (!) óta gyakorol Guruji-val (B.K.S. Iyengar). Fiatalon volt egy lovasbalesete aminek kapcsán elkezdett jógával foglalkozni, és így talált el az Iyengar metódushoz.Többtucat alkalommal járt az indiai Pune-ban az Iyengar családnál képzésen, évente tart workshopokat világszerte.
Fotók:
Magyar Iyengar Jóga Szövetség
 |
| Adho Mukha Svanasana |
 |
| Urdhva Mukha Svanasana |
 |
| Salabhasana |
 |
| Ustrasana |
 |
| Urdhva Dhanurasana |
