Hogy kinek mit, éppen mikor és legfőképp miért hoz az élet azt legtöbbször az adott pillanatban nem lehet eldönteni.
Újra itt vagyok Pune-ban, Indiában és abban az áldásban van részem hogy ismét a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Insitute-ban (RIMYI) tanulhatok az Iyengar család tagjaitól.
Elkezdődött november első hete és ahogy ez a metódusban általában lenni szokott, álló pózokkal foglalkozunk.
A hét első két napján Prashantji óráihoz csatlakoztam akiről tudni kell, hogy hozzáállása eltér a megszokott Iyengar megközelítéstől. Nem ad direkt instrukciókat az egyes ászanákban hanem inkább lehetőséget, teret ad mindenkinek hogy saját maga fedezze fel éppen mire szomjazik a teste, elméje és lelke az adott pózban. Mint ahogy nincs két egyforma fatörzs ugyanúgy nincs két egyforma test és személyiség, mindenki térképezze fel pár alap instrukcióból kiindulva hogy neki éppen akkor, abban a pillanatban mire van szüksége az előremozduláshoz amihez az éppen aktuális ászana az eszköz. Az ászana mindig csak eszköz, nem a cél.
A mai reggelen Geetaji tartott női órát igazi Iyengar stílusban, nagyon élveztem. Az óra lényege az volt, hogy hogyan is kell ugrani helyesen egyik pózból a másikba. Annyira játékos és vidám volt az egész (persze a szigor nem maradhatott el) rengeteg mosollyal, sok verítékkel és jóleső fáradtsággal a közel 2,5 órás gyakorlás végén.
Ami szintén nagyon szeretek ezen a helyen az az, hogy rengeteg régi és új ismerőssel találkozik össze az ember. Kedves gyakorlótársammal Farnaz-zal (akivel együtt végeztük el Budapesten az Iyengar tanárképzőt) is teljesen véletlenül találkoztunk, nem tudtuk a másikról hogy itt van, az öröm elsöprő volt mindkettőnk részéről. Találkoztam jóga barátokkal különböző közösségi portálokról, ami szintén mókás volt. Képzeld el amikor egy általad ismeretlennek vélt személy a neveden szólít és mosolyogva közelít feléd majd két mondat után kiderül hogy ki is az ismeretlen ismerős... utánozhatatlan élmények ezek.
Újra itt vagyok Pune-ban, Indiában és abban az áldásban van részem hogy ismét a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Insitute-ban (RIMYI) tanulhatok az Iyengar család tagjaitól.
Elkezdődött november első hete és ahogy ez a metódusban általában lenni szokott, álló pózokkal foglalkozunk.
A hét első két napján Prashantji óráihoz csatlakoztam akiről tudni kell, hogy hozzáállása eltér a megszokott Iyengar megközelítéstől. Nem ad direkt instrukciókat az egyes ászanákban hanem inkább lehetőséget, teret ad mindenkinek hogy saját maga fedezze fel éppen mire szomjazik a teste, elméje és lelke az adott pózban. Mint ahogy nincs két egyforma fatörzs ugyanúgy nincs két egyforma test és személyiség, mindenki térképezze fel pár alap instrukcióból kiindulva hogy neki éppen akkor, abban a pillanatban mire van szüksége az előremozduláshoz amihez az éppen aktuális ászana az eszköz. Az ászana mindig csak eszköz, nem a cél.
 |
| Guruji B.K.S Iyengar és felesége, Ramamani Iyengar mellszobra az Intézet kertjében |
A mai reggelen Geetaji tartott női órát igazi Iyengar stílusban, nagyon élveztem. Az óra lényege az volt, hogy hogyan is kell ugrani helyesen egyik pózból a másikba. Annyira játékos és vidám volt az egész (persze a szigor nem maradhatott el) rengeteg mosollyal, sok verítékkel és jóleső fáradtsággal a közel 2,5 órás gyakorlás végén.
 |
| Az Intézet fő terme, saját gyakorlás |
Ami szintén nagyon szeretek ezen a helyen az az, hogy rengeteg régi és új ismerőssel találkozik össze az ember. Kedves gyakorlótársammal Farnaz-zal (akivel együtt végeztük el Budapesten az Iyengar tanárképzőt) is teljesen véletlenül találkoztunk, nem tudtuk a másikról hogy itt van, az öröm elsöprő volt mindkettőnk részéről. Találkoztam jóga barátokkal különböző közösségi portálokról, ami szintén mókás volt. Képzeld el amikor egy általad ismeretlennek vélt személy a neveden szólít és mosolyogva közelít feléd majd két mondat után kiderül hogy ki is az ismeretlen ismerős... utánozhatatlan élmények ezek.
Vasárnap Geetaji fog előadást tartani a Bhagavad Gita 16. fejezetéről (Isteni és Démoni természet) ami szintén egy ajándék, ugyanis ezek az előadások általában a hónap második felében szoktak lenni, de mivel következő héten itt a Diwali ezért előbbre lett hozva, így én is tudok csatlakozni. Apropó Diwali, ezt is látni fogjuk ez alkalommal amit eddig csak könyvekből, képekről és a messzi távolból ismertem. Áldás, áldás, áldás.
Namaste
