Hosszú hétvége James Murphy-vel

Közeledik a május 1.-i 4 napos hosszú hétvége, állítólag 30 C fokok fognak repkedni itthon, már épp ideje volt. Biztos sokan elutaznak, kihasználják a jó időt, és olyan dolgokkal fogják tölteni ezt a négy napos szabadságot, amit igazán szeretnek. Nem lesz ez máshogyan velem sem, egy 4 napos Iyengar jóga workshop maratonon fogok részt venni James Murphy (New York, USA) intermediate senior Iyengar jóga oktató vezetésével, aki egyenesen New York-ból repül hozzánk, hogy okítson minket. A program sűrűnek ígérkezik, mind a négy nap 10:00-13:00-ig és 15:00-17:30-ig fog zajlani a műhely. A délelőtti alkalmak nyitott workshop-ok, tehát bárki csatlakozhat hozzá kellő előképzettséggel, a délutánok pedig nekünk, oktatóképzésben résztvevőknek és már végzett Iyengar jóga oktatóknak lesz oktatói továbbképzés. Biztos izgalmas lesz, már nagyon várom, azt hiszem ez után a négy nap után ismét lesz mi újat gyakorolni, szemezgetni, ismételni. Amitől egy kicsit tartok azok a délutánok, ugyanis valószínűleg egymást kell majd tanítanunk ismét, mint ahogyan az előző oktatókézpés hétvégéjén is volt.
Annak ellenére, hogy már 2007. óta tartok jóga órákat igen nagy kihívást jelentett számomra ez a megmérettetés előző alkalommal. Mindenki kapott egy ászanát (jógapózt), amit be kellett mutatni és utána letanítani a többieknek. Tudni kell, hogy a képzésen résztvevők nagy része már szintén egy jó ideje tanít, így gyakorlatilag oktatók előtt kellett szerepelni, ami nem kis próbatétel volt számomra, és a többiek számára is, ahogy láttam. Teljesen más szituációba keveredtem, ahol mindenki ismeri a pózokat és ismer valamilyen szinten téged is. Amikor ki kellett állnom 20 figyelő szempár elé gyakorlatilag remegett kezem-lábam és fél pillanat alatt leizzadtam. Örültem neki, hogy viszonylag a sor elejére kerültem, így hamar letudhattam, de így első körben nagyon nehéz volt, igazi kihívás. Teljesen mást adott mint amikor a tanítványaim előtt tartok órát, olyan helyzetekben ilyen fel sem merül. De amikor szakmailag releváns társak előtt kellett szerepelni, hát.....nem volt egyszerű feladat teljesíteni.
A jóga számomra részben erről is szól, legyőzni az elém gördülő kihívásokat, legyőzni a félelmeimet és a belső ellenállást, legyen az egy nehezebb pózért való megküzdés vagy egy új tanítvány ellenállásának megszüntetése. Mindkettő ugyanarról szól: fejlődés-fejlesztés-önfejlesztés, mindhalálig :)
Erről most eszembe jutott amikor kézen állni tanultam. Régen nagyon féltem a fejjel lefele irányuló pózoktól, főleg a fejen- és kézenállástól. Egyik otthoni gyakorlásom alkalmával elhatároztam, hogy addig nem fogok mást csinálni, amíg legalább egyszer fel nem tudok lendülni kézenállásba. Ezután megkezdődött a küzdelem az elemekkel, de főként saját magammal és az agyammal, amivel el kellett hitetnem, hogy márpedig meg tudom csinálni, képes vagyok rá, lendülj neki még egyszer és még egyszer és még egyszer.....
Körülbelül fél óráig próbálkoztam úgy, hogy egyszer sem tudtam fenn maradni a lábaimmal a falom, a végére már sikerült elérnem, hogy a sarkam hozzáérjen, de ezután szinte egyből visszapattantam a falról. Amikor már az erőm vége felé haladtam akkor úgy voltam vele, hogy na jó, adok még egy esélyt, ha most sem jön össze akkor mára pihentetem a dolgot, de holnap ezzel fogok kezdeni. És természetesen ezek után összejött, fellendültem és fenn is maradtam! Hihetetlen jó érzést jelentett, alig akartam lejönni, minél tovább kihúztam a benne töltött időt, már amennyire addigra már elfáradt karjaim engedték.
Másnap mondanom sem kell, a karjaimban 'enyhe' izomláz alakult ki, de boldog voltam, hogy teljesítettem az egyik első nagyobb küldetést.
Szóval ha gyakorolsz akkor előre, ne add fel és csináld, akard csinálni, hiszen a fejedben fog eldőlni minden.

Rita Keller workshop 2012. február 25-26.

Kicsit csalok, ezt a bejegyzést a jegyzeteimből elevenítem fel bár így lapozgatva nem is tűnik olyan távolinak.
Szombat délelőtt az álló pózokon volt a hangsúly, sok új irányt kaptunk például Trikonasana-ban ami elvileg egy 'kezdő' póz, de rengeteget gyűrtük ezen a délelőttön. Nagyon jó páros gyakorlás volt Utthita Parsva Hasta Padangusthasana-ban, erről majd lesznek képek alább.
Délután ezen az úton haladtunk tovább, sok állópózzal és fordítottakkal variálva, itt Adho Mukha Vriksasana-ban voltak új irányok, csavarás, kézfej helyzetének variációi stb.
Vasárnap délelőtt ismét előkerültek az álló pózók, az előző nap irányait követve, voltak kartámaszos ászanák is amik az egyik kedvenc ászana csoportom, gyakoroltunk Parshva Bakasana-t is többek között.
Majd következtek ismét a fordított pózok, Sirsasana és variációi, Adho Mukha Vriksasana és variációi főleg csavarással, majd jöttek a csavaró álló pózok mint Parivrtta Trikonasana, Parivrtta Utthita Hasta Padangusthasana, Supta Padangusthasana III.
Délután a két nap befejezéseként pranayama gyakorlással zártuk a workshopot.
Rita Keller Németország egyik vezető Iyengar Jóga oktatója, a két előző Iyengar Jóga tanárképző vezetője és szervezője. Évente jár az indiai Pune városába képzésre az Iyengar családhoz.

Fotók: Magyar Iyengar Jóga Szövetség

Utthita Parsva Hasta Padangusthasana

Adho Mukha Svanasana

Figyelem

Virabhadrasana III. előkészítő

Initiation

Amikor utolsó éves voltam a gimnáziumban akkor kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ki akarom próbálni a jógát. Igazából fogalmam sem volt hogy pontosan mit is takar, de valahogyan sejtettem, éreztem, hogy jó lesz ez nekem. Aztán sokáig nem sikerült szimpatikus helyet és oktatót találnom egészen addig, amíg fel nem vettek az egyetemre. De nem akarok ennyire előre szaladni a történetben, mivel ennek a bejegyzésnek egy könyv adta az ötletét, ami még akkor talált rám amikor a felvételire készültem. Egy nagyon kedves hölgy ajánlotta nekem, akinek a mai napig hálás vagyok sok mindenért. Ez a könyv Elisabeth Haich: Beavatás című két kötetes életrajzi ihletésű regénye.

Olvasás közben több dologra is eszméltem, az egyik ilyen, hogy az író nő magyar származású, a másik, hogy itthon ő alapította az 1930-as években az első jóga iskolát Budapesten. Hoppá gondoltam, jó könyvbe nyúltam bele. A társa ebben S. Yesudian volt, aki foglalkozik jógával annak biztos nem ismeretlen a név, ő írta például a Sport és jóga című könyvet és a Jóga áldásos ereje című művet is többek között. Én ekkor találkoztam először az ő nevével, de később mikor én is oktatóképzésre jártam többször felmerült e név.
Ez a könyv és 'véletlen' hozzám találása még jobban sarkallt arra, hogy régi vágyamat végre megvalósítsam. És ekkor jött szembe az első évfolyamban egy olyan lehetőség, hogy két félév valamilyen sport foglalkozást kellett választani, ott kacsintott a jóga rám a lista alján. Megérte várni és kivárni a megfelelő oktatót, aki azóta az általunk létrehozott Jógaközpontban is tanít.
A Beavatás című könyvet pedig csak ajánlani tudom mindenkinek aki keresi a helyét, az útját, vagy csak egy izgalmas regényre vágyik. Nekem rengeteget adott, sok olyan rész volt benne amit egymás után többször is elolvastam vissza-vissza lapozva. Azóta már elolvastam vagy kétszer, és most tervezem ismét tanulmányozni, mert minden olvasásánál találok olyan részt, ami ad valami pluszt, vagy ami felett előző alkalmakkor elsiklott a figyelmem.
Az előszóból egy részlet, amit Yesudian írt:

Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazságot valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.

Earth blue

Ma van a Föld napja. Erre csak a gugli emlékeztetett ma reggel. Mindig elgondolkozom azon, hogy szegény Földdel mi tényleg mit is teszünk? Tudom bagatel, de akkor is. Kedvenc tanárom Erika mondta egyik órán, hogy amikor gyakorolsz, akkor ne csak a jógamatracodat vagy a parkettát alatta, hanem magát a Földet próbáld érezni a kezeid, lábaid alatt. A ma délutáni gyakorlásom ennek szellemében fog telni. Az anyaföldet fogom szó szerint gyűrni magam alatt, még ha az egyik valóságban tényleg csak a nappalim parkettája lesz az, az igazi valóság ott lapul alatta, a kövek és az aszfalt alatt szunnyadó tiszta Földben. Ezzel lezárul a hátrahajlások hete, de ma még meg kell koronáznom pár kedves Bhekasana és Urdhva Dhanurasana (híd) variációval. És holnap egy újabb hét kezdődik, amelynek fókuszában a regeneráló pózok lesznek.

Iyengar jóga

Meghatározó és sorsdöntő találkozás volt a miénk. Az Iyengar (ejtsd ájengár) metódusé és az enyém.

Garudasana kezek
Foto: Fegyverneky Sándor Jr.

Sokan kérdezik, hogy miben más ez az irányzat a többitől, miért ad többet?
Az Iyengar jóga alapvetően a hatha jóga egyik irányzata, módszere, a még ma is aktívan tanító és gyakorló B. K. S. Iyengar mester tanításaira épül. A jógapózokat nagyon precízen állítja be, minden testrésznek meg van a maga helye egy adott ászanában (jógapózban), biztonságos és folyamatos fejlődést biztosít, és használ segédeszközöket (jógatégla, jógablokk, jógaöv, szék, takaró stb.) amelyek a gyakorló egyéni adottságaihoz alkalmazkodva támogatják a fejlődést. Ezek az alapvető különbségek a többi jógairányzathoz képest.
Tudni kell, hogy alapvetően elég rossz testi adottságokkal vagyok megáldva, viszonylag merevek a tagjaim, ami nehézséget és kihívást jelentett és jelent számomra a mai napig a jóga terén. Minden egyes pózért kőkeményen meg kell küzdenem, de épp ezért szép az egész, nem adják ajándékba a fejlődést. Pontosan ebben a helyzetemben segített rengeteget, amikor megismerhettem az Iyengar metódust, hatalmas áttörés volt a gyakorlásomban ez a találkozás, és minden egyes gyakorlás alkalmával hálát adok azért, hogy itt vagyok és ezt csinálhatom. Yoga for Life :)

A Jóga az Élet

Életem első jógaóráján 9 éve vettem részt, amikor első éves voltam az egyetemen. A 3 órás foglalkozáson váltóruha nélkül, farmerben és kis pólóban gyakoroltam. Szerelem volt első alkalommal, ami a mai napig is tart. Azóta én is tanítok és tanulok folyamatosan. Jelenleg a 3 éves Iyengar Tanárképző első éves hallgatója vagyok Budapesten, és Iyengar jógát gyakorolok. Ezzel az irányzattal egy olyan útra találtam rá, amit öntudatlanul is mindig kerestem. Egy hosszú, véget nem érő tanulási folyamat elején járok, aminek minden pillanata újabb és újabb élménnyel, felfedezéssel, apró kis lépésekkel visz előre utamon.
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a jóga által szerzett tapaszatalataimat, élményeimet, örömömet megosszam másokkal is, gyakorló társakkal és leendő gyakorlókkal egyaránt. Enjoy.

Virabhadrasana II.
Foto: Fegyverneky Sándor Jr.