Több mint egy hónapja tervezem ezt a bejegyzést, egészen pontosan augusztus 20. óta amikor Guruji elhagyta földi testét.
Nehezen találom a szavakat és mondatokat, rengeteg gondolatot olvastam sokfelől, mindenkit máshogyan de valahol mégis ugyanúgy érintett e távozás.
Nem szeretnék elmúlásról, szomorúságról írni (bár volt/van a szívemben ilyen érzés) inkább arról emlékezni, hogy rengeteget kaptunk. Mindannyian. Egy olyan ember által, aki a saját erőfeszítésein keresztül eljutott egy olyan helyre ahonnan már nem csak saját maga számára befelé, hanem a tanításán keresztül kifelé, mások számára is értékeset, életre szólót adott és ad amíg világ a világ. Akit méltón nevezhetünk Mesternek, Gurunak, a mi Gurujinknak.
Nehezen találom a szavakat és mondatokat, rengeteg gondolatot olvastam sokfelől, mindenkit máshogyan de valahol mégis ugyanúgy érintett e távozás.
Nem szeretnék elmúlásról, szomorúságról írni (bár volt/van a szívemben ilyen érzés) inkább arról emlékezni, hogy rengeteget kaptunk. Mindannyian. Egy olyan ember által, aki a saját erőfeszítésein keresztül eljutott egy olyan helyre ahonnan már nem csak saját maga számára befelé, hanem a tanításán keresztül kifelé, mások számára is értékeset, életre szólót adott és ad amíg világ a világ. Akit méltón nevezhetünk Mesternek, Gurunak, a mi Gurujinknak.
Hálás vagyok a 'sors'-nak amiért az életem részévé vált a tanítása a legtisztább forrásokon keresztül, hálával tartozom azért, hogy találkozhattam vele személyesen még ha csak 1-1 köszönés erejéig is hiszen ahogy Erika is mondta nem olyan régen, ez 'történelmi pillanatnak' számít. Akkor még nem is fogtam fel igazán.
Ahogyan lánya, Geetaji mondta: "Olyan volt mint az eső, egyenlően megérintett mindannyiunkat".
A mi feladatunk, hogy a gyakorláson és a tanításon keresztül életben tartsuk az örökségét amit mindannyiunkra hagyott.
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése