2014. november 7., péntek

Introductory Level II. vizsga 2014. október 4-5.

Elérkezett az a bizonyos hétvége, 3 éves képzésünk második és egyben utolsó vizsgája. Két napra voltunk ismét beosztva szombatra és vasárnapra, én a második napra kerültem a kalap szerint.
Reggel 8:30-kor volt kapunyitás amit 1 órás bemelegítés követett, majd délelőtt a vizsga gyakorlati / saját gyakorlás részén estünk túl, amiben 44 ászanát kellett bemutatnunk a 3 fős nemzetközi vizsgabizottság előtt. Az elnök ismét Sheila Haswell (UK) senior Iyengar jóga oktató volt.
Délután a vizsga tanítási gyakorlata következett, a tanítandó ászanákat már megkaptunk az ebédszünetben így volt időnk átgondolni a pózokat és felkészülni a tanításra.
Elsőnek Parivritta Ardha Chandrasanat kaptam, második pózom Ustrasana volt, ennek kicsit jobban örültem. Sirsasanat, Sarvangasanat és Halasanat mindenkinek kellett tanítania.
Az eredményt két nappal később tudtuk meg írásban részletes visszacsatolással illetve a két szekció pontszámával együtt.
Boldogan jelentem, hogy szinte egytől egyig sikeresen teljesítettük az Introductory Level II. szintű vizsgát az Iyengar metódus szerint, okleveles Iyengar jóga oktatók lettünk.
A vizsga után egy héttel megtörtént az oklevélátadó a Szövetség szervezésében, néhány kép alább erről és a vasárnapi vizsgáról.

Fotók: Szász Sándor / Magyar Iyengar Jóga Szövetség

Parivritta Trikonasa a délelőtti session előtt

Waiting hours

Kevinnel az oklevél átadó után

Az oklevél :)

2014. szeptember 22., hétfő

Laurie Blakeney workshop 2014. augusztus 29-31.

Laurie Blakeney másodszorra látogatott el hozzánk, tanulásban és élményekben gazdag három napot töltöttünk együtt a workshop keretein belül.
A délelőttök az ászana gyakorlás jegyében teltek, délután pedig oktatói továbbképzés zajlott a képzés alatt állóknak illetve a már okleveles oktatóknak.
Ez a workshop volt az utolsó nagy workshop-unk a képzés keretein belül mivel 2 hét múlva október 4-5.-én Introductory Level II.-es szintű vizsgán fogunk részt venni mindannyian, és ezzel le is zárul a 3 év. Hihetetlen.
Laurie-val ez alatt a három nap alatt szinte mindent érintettünk, a délutánok nagyon hasznosak voltak tele tanítási gyakorlattal, kérdésekkel és válaszokkal. Végig mentünk szinte az egész syllabus-on, minden ászana csoportot átrágtunk, vizsga szituációt kreáltunk.
A délelőtti alkalmakon nagyon sokan voltunk, jelen voltak az újonnan induló oktatóképzés résztvevői is, jó volt látni új arcokat és régieket egyaránt és ismét érezni azt a közös összetartó erőt hogy mindannyian egy célért vagyunk itt azért, hogy fejlődjünk és tanuljunk.

Fotók: Magyar Iyengar Jóga Szövetség

The Team
Atmoszféra
Salamba Sarvangasana

2014. szeptember 21., vasárnap

Viszontlátásra hát...!

Több mint egy hónapja tervezem ezt a bejegyzést, egészen pontosan augusztus 20. óta amikor Guruji elhagyta földi testét.
Nehezen találom a szavakat és mondatokat, rengeteg gondolatot olvastam sokfelől, mindenkit máshogyan de valahol mégis ugyanúgy érintett e távozás.
Nem szeretnék elmúlásról, szomorúságról írni (bár volt/van a szívemben ilyen érzés) inkább arról emlékezni, hogy rengeteget kaptunk. Mindannyian. Egy olyan ember által, aki a saját erőfeszítésein keresztül eljutott egy olyan helyre ahonnan már nem csak saját maga számára befelé, hanem a tanításán keresztül kifelé, mások számára is értékeset, életre szólót adott és ad amíg világ a világ. Akit méltón nevezhetünk Mesternek, Gurunak, a mi Gurujinknak.


Hálás vagyok a 'sors'-nak amiért az életem részévé vált a tanítása a legtisztább forrásokon keresztül, hálával tartozom azért, hogy találkozhattam vele személyesen még ha csak 1-1 köszönés erejéig is hiszen ahogy Erika is mondta nem olyan régen, ez 'történelmi pillanatnak' számít. Akkor még nem is fogtam fel igazán.

Ahogyan lánya, Geetaji mondta: "Olyan volt mint az eső, egyenlően megérintett mindannyiunkat".

A mi feladatunk, hogy a gyakorláson és a tanításon keresztül életben tartsuk az örökségét amit mindannyiunkra hagyott.

Namaste


2014. június 25., szerda

Utolsó hét *Pune, RIMYI*

Elkezdtük taposni az utolsó hetet itt, az Intézetben. Regeneráló, restorative hétnek nézünk elébe pranayama-val fűszerezve.
Még nem tudom felfogni, hogy szombat éjjel ismét útra kelünk vissza Budapestre, vissza a 'normális' életbe. Annyit tanított és még mindig tanít ez a hely. India, a jógaterem, a gyakorlótársaink, az illatok, a színek, az éjszaka sokszor nem kellemes hangjai, az ellentétek amik annyira élesen kirajzolódnak mindenen. Sokadszorra jövök rá de itt még inkább megtapasztaltam, hogy nincs jó és rossz, nincs olyan hogy lehetetlen, csak rajtad múlik minden.
Imádom a saját gyakorlásokat, annyira inspiráló a közeg! Tegnap ráfeküdtem arra, hogy páros lábbal egyszerre fel tudjak lendülni Adho Mukha Vriksasanaba. Elhatároztam, hogy addig nem fogok mást gyakorolni amíg fel nem megyek legalább egyszer, és ha egyszer már sikerült akkor nincs megállás.

Ramamani Iyengar mellszobra az Intézet kertjében
Körülbelül fél órát töltöttem el ennek gyakorlásával, de megérte. Végül 7X mentem fel, nagyon jó élmény volt! Azért teljesen más így megtanulni egy új pózt amikor rajtad kívül még vannak jó páran a teremben, mint ha otthon magadban gyakorolnál. Nem volt egyszerű kizárni a többieket de egy idő után olyan volt, mint ha ott sem lennének annyira magával ragadott az érzés, az energia, hogy valami új dolog van ismét készülőben. Sokat segített Hajnal és Tiha, köszi Nektek!!! :)
Ma délelőtt ismét női óra volt Gulnaz vezetésével. Rengeteg mellkas nyitással készültünk fel az óra végi pranayamara. Gulnaz stílusa lehengerlő, barátságos de mégis határozott, nem fukar a kedvességgel és a mosollyal, annyira emberközeli személyiség mint nem sokan az Intézetben. Élmény volt az ő irányításával a ma délelőtt, ismét.
Nemsokára útra kelünk, 4-től saját gyakorlás, utána pedig óramegfigyelés vár ránk. Az órák obesráválása is egy nagyobb élmény, hétről hétre élesedik a látásunk, folyamatosan megvitatjuk az órákon történő eseményeket, nagyon fog hiányozni ez is. 
Végezetül pár kép az Aga Khan plaotáról, Gandhi házáról, ahova az egyik hétvégén látogattunk el együtt.







2014. június 18., szerda

Hátrahajlások hete *Pune, RIMYI*

Elkezdődött a harmadik hét itt Pune-ban, ami gyakorlás tekintetében a hátrahajlásokról szól. Prashant hétfő reggeli órája már erről szólt sok csavarással, hosszú kitartásokkal és sok Prashant-féle filozófiával fűszerezve. Még mindig olyan, mint ha nekem beszélne, mint ha belém látna. Már nagyon elkezdtem aggódni azon, hogy nemsokára vége az első indiai útnak, mindjárt megyünk haza, és hogy miért nem két hónapra jöttem? Prashant hétfői óráján pont előszedte ezt a témát, hogy egyszer mindenkinek haza kell menni. Nem számít, hogy hol vagy, milyen gyönyörű helyen milyen kényelemben, mennyi ideig, egyszer úgyis eljön az idő és el is kell jönnie, hogy ismét hazatérj. Sajnos még nem érzem ezt, bárcsak maradhatnék.

Guruji domborképe az Intézet falán
Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy két év múlva ha van lehetőség rá ismét szeretnék eljönni tanulni az Anya Intézetbe. Az itt eltöltött csekély idő alatt, az órák, a saját gyakorlás alatt egy teljesen másfajta minőséget sikerült megtapasztalnom gondolatok, érzések és a fizikai sík tekintetében egyaránt.

Ma délelőtt ismét női óra volt, telis-tele hátrahajlással. Azt kell, hogy mondjam talán ma fáradtam ki eddig a legjobban. Nyolcszor mentünk fel Urdhva Dhanurasana-ba, kihívás volt minden tekintetben pszichikalilag és fizikailag egyaránt. Ezek után jött csak Sirsasana, ami közben úgy remegett minkét lábam, mint már régen. De ez legalább azt jelenti, hogy valamit jól csináltam :) A Sirsászanám kezd jó irányba haladni, egyre inkább ezt érzem. Most már merek ,s tudok is hátra menni, könnyed a póz, nem lógok a könyökömön, nem tolok előre mindent aminek hátul kéne lennie. A hátrahajlások után meglepően jól ment, élveztem, szinte lebegtem benne, ezt kerestem már réges-régen. És aki keres, az ugyebár talál :)
Holnap reggel 7-kor ismét Prashanttal kezdjük a napot, már várom vajon mit tartogat ismét számunkra?
Namaste

2014. június 15., vasárnap

Női órák az Intézetben * Pune, RIMYI*

A második hetet tapossuk, nagyon élvezem. Az Intézet shopjában már sikerült pár dolgot bevásárolni, hamarosan lesznek kötelek a nappalim falán, alig várom! Beszereztem bandázst is, és buggyos jóganadrágot ami már régóta nagy álmom volt, illetve vékony jógaövet. Plusz az erkélyemen fellógatva találtam egy 3 méteres övet, valószínűleg az előző bérlő hagyta itt nekem ajándékba :) Már csak takarókat szeretnék szintén beszerezni, nagyon jó minőségűt lehet kapni az intézet jógaboltjában.
Női órák az Intézetben...minden héten kettő van, szerdán és szombaton. A most szerdai óra gyilkos volt, szó szerint. Rengeteg kitartás, 3 perces Urdhva Hastasana, ugyanennyi idő eltöltése Utthita Hasta Padasana-ban, a karjaim kicsit belehaltak. Sok előrehajlás ülve és állva egyaránt, minden pózt hosszan kitartottunk. Kemény volt nagyon.

Domborkép Gurujiról az Intézet külső falán
A szombati női órát Gulnaz tartotta, fantasztikus volt, csak ezt tudom mondani. Rengeteg csipőnyitást és előrehajlást gyakoroltunk végig, nagyon élveztem. Gulnaz tanítási stílusa számomra abszolút testhez álló, vidám, dinamikus és tele humorral, lelkesítő még akkor is amikor néha oda-oda csap a hátamra. Ezzel az órával be is fejeződött a második hét, az előrehajlások hete, a saját gyakorlásaim alatt is próbáltam erre fókuszálni, illetve a csípő nyitásra, ami minden nap a porondon van.
Szombaton volt szerencsém egy csodás helyre eljutni itt Pune-ne belül, a hely neve Shinde Chatri Temple, befejezésül néhány kép erről a csodáról.




2014. június 10., kedd

Dolgos hétköznapok * Pune, RIMYI*

Annyi élmény ér itt Indiában és a RIMYI-ban, hogy azt sem tudom hol kezdjem a sorokat. Inspiráció, inspiráció, inspiráció nap mint nap! Valahogy gyorsabban repülnek itt a napok, már a második hetet kezdtük az Intézetben és ezzel együtt még három hét van hátra. Nem akarok haza menni!!!!!
Prashant vezeti a legtöbb reggeli órát imádom a beszédeit, a bölcsességét, azt hogy mindig magamra ismerek a szavaiban mint ha titkon személy szerint nekem szólna (gondolom vagyunk ezzel páran így:)). A reggel 7-kor kezdődő órákat elég nehezen szokom és a nagy hőséggel is meg kellett barátkozni, de azt hiszem elmondhatom, hogy sikerült akklimatizálódni. Itt úgy érzem, hogy sokkal jobban megy a gyakorlás valószínűleg a tudat miatt, hogy végre itt lehetek (na jó, biztos a nagy meleg is lazít egy picit az ízületeimen:)), de nem kell annyit küzdenem egy pózba való be- és kijövetellel mint otthon, nem vagyok ráfeszülve annyira inkább hagyom hogy csak folyjanak át rajtam az ászanák. Prashant tegnapi gondolatai is pont erről szóltak hogy nem kell mindig kőkeményen dolgozni a pózokban, nem erről szól a jóga. Hagyd hogy áramoljon és Te is áramolni fogsz vele együtt lágyan, folyamatosan, tele élvezettel.
A női órákon lévő szekvenciák szintén fantasztikusak! Eddig Geeta (Guruji lánya) tartotta az intézet női foglalkozásait de erről mi úgy néz ki sajnos lecsúsztunk mert Geeta már nem tart (legalább is nekünk) órákat, ami eléggé elszomorított mindannyiunkat. Ettől függetlenül nagyon jók a női órák, viszont annyit hallottunk már Geeta tanítási stílusáról, energiájáról hogy mindannyian várakozással telve tekintettünk a női órák elé, de sebaj.
Az órákon lévő segítők is nagyon helyesek, itt van például Gulnaz aki tavaly nyitott saját jógastúdiót Pune-ban, szeretnénk ellátogatni majd hozzá egy foglalkozásra, a többiek már többször hívtak hogy tartsunk velük, többek között ma is.
Ismét ki kell térnem az eszközökre, amikből még jó párat ki szeretnék próbálni amíg itt vagyunk. Itt a kötelek nem csak a falra vannak felszerelve hanem a terem plafonjáról is lógnak hintaként, ezekben fordított pózokat lehet gyakorolni. Nekem ez a kedvencem, a plafonról lelógó kötél. Nem telik el nap hogy ne gyakorolnék benne! Amikor először használtam Prashant óráján akkor teljesen el voltam hűlve, ugyanis otthon a falra vannak szerelve kötelek így a fal ad támasztékot viszont itt nincs semmi ilyen. Még az első felmászás előtt teljesen bepánikoltam hogy hogyan is fog ez menni nekem, majd mire fellógattam magam akkor azon töprengtem, hogy vajon hogyan fogok innen lemászni? Ez egy tömött teremben még nagyobb stresszfaktorral járt (legalábbis nekem), de végül minden rendben ment és teljesítettem a küldetést. Azóta fel és le mászom vidáman, mindenféle aggodalom nélkül.
Gurujit is naponta látjuk a verandán pihenni, Ő egy igazi jelenség, egy élő legenda. Melegséggel tölt el ahogyan üdvözöljük egymást és barátságosan ránk mosolyog, figyeli az Intézet udvarán történő eseményeket. Az Intézet termei Guruji képeivel vannak tele szinte az összes ászana megtalálható a falakon tökéletes kivitelezésben, gyakorlás közben ezeken a remekműveken pihentetem a tekintetem. Fantasztikus itt lenni!!!
A vasárnap az egyetlen szabad napunk, ezért elhatároztunk hogy felfedezünk pár helyi nevezetességet. Most vasárnap ellátogattunk Parvati Hill-hez ahol 5 templom található, valamelyik még nincs is befejezve de gyönyörűek egytől egyig. Ide vissza szeretnénk majd térni és innen nézni a naplementét valamelyik este, mert a kilátás megér egy misét.
Befejezésül néhány kép Parvati-ról és nemsokára ismét irány az Intézet, Intermediate I. szintű óra megfigyelése.









2014. június 5., csütörtök

Érkezés Indiába, érkezés a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ba

Két éves várakozás után végre itt vagyunk, megérkeztünk Indiába, Pune-ba. Az első sokk után ami a repülőtérről a szállásra vezető hajnali úton ért viszonylag hamar magamhoz tértem. India a legjobb tanító mester ez már egészen biztos, rengeteg arcát felcsillantotta ez alatt a szűk egy hét alatt.
A cél amiért itt vagyok: tanulni, tanulni, tanulni elsőkézből az Anya Intézetben, a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ban (RIMYI).
Az első nap nagyrészt regisztrációval telt, megkaptuk az órarendünket és este már részt vettünk egy kezdő Pranayama foglalkozáson.
A napirend: minden reggel 7-9-ig (szerdán és szombaton 9:30-11:30:)) különböző órákon való részvétel, van köztük 'General Class', 'Women's class', 'Pranayama class'; majd 3 órás saját gyakorlás. Délután pedig (ez szabadon választható, de mi mindannyian választottuk) óra megfigyelés, az Intézet összes órájára lehetőség van bemenni és megfigyelni az ott történő oktatást.

Az Intézet bejárata
Az első, keddi és a ma reggeli óránkat is Prashant tartotta, ő  B.K.S Iyengar, Guruji fia. A teremben rengetegen vagyunk a világ minden tájáról, körülbelül 100 emberről beszélek, Magyarországról négyen vagyunk az Intézetben. Prashant szeret óra közben megállni és kitérni bizonyos témákra tanító célzattal, ilyenkor mindenkit közelebb hív, hogy figyeljünk. Ezek a kisebb beszédek nekem személy szerint sokat adnak, például a belső gururól akit mindenkinek követnie kéne, arról a tanítóról aki mindenkiben ott szunnyad de sokan nem is tudnak róla ezért nem tudják felébreszteni. Az alapvető hozzáállásról, ami sokkal de sokkalta többet számít mint egy bármennyire is hajlékony test, arról hogy akarom csinálni, hogy jó kedvvel és örömmel csinálom a feladatomat, a küldetésemet a jógeteremben és azon kívül is. A fejlődésről, amit mindig saját magamhoz kell mérnem, az útról amit saját magamból kiindulva önmagamhoz visszatérve írok le, mégis megváltoztat mindent.
Az Intézet csodálatos rengeteg eszközzel felszerelve, olyanokkal is amiket még soha életemben nem volt alkalmam próbálni. A mai saját gyakorlásom alatt például sokat használtam a 'lovat', (azt hiszem így hívják:)), amit egy gerendához tudnék a leginkább hasonlítani. Főként csavarásokat gyakoroltam, amiben rengeteget segített nekem ez az eszköz. Prashant óráin nem csinálunk sok pózt, viszont azt a párat sokáig kitartjuk, és sokszor megyünk bele egymás után újra és újra. Próbálok a saját gyakorlásaim alatt is erre fókuszálni, a kevesebb néha (nem csak néha) több. Ezen fellendülve ma 15X mentem bele Parivritta Trikonasana-ba a 'ló' segítségével, amivel majdnem el is ment a gyakorlásra szánt időm nagy része, de megérte. Minden egyes alkalommal jobban és jobban ment, az első és az utolsó között hatalmas volt a különbség, persze magamhoz képest.

Guruji, B.K.S. Iyengar életnagyságú szobra az Intézet kertjében
India tanító arca a jógateremben is megmutatkozik. Amikor ennyi ember gyakorol egy helyiségben bizony előfordul, hogy nem jut neked hely a falnál egy pózhoz, vagy az éppen odakészített eszközödnek hűlt helyét találod mire visszamész a matracodra. Nyilván ezt senki sem fogadja örömmel de itt nincs mit tenni ez van, ki kell várni türelemmel a sorodat (ha az néha akár 2-3 kört is jelent), mosolyogva új eszközt kell hoznod és folytatni ahol abbahagytad.
Amint ezt a legutóbbi türelemmel kapcsolatos gondolatmenetet kezdtem írni elment az áram (ahogyan minden egyes délután itt, Indiában) és kisebb pánikba estem, hogy az egész irományom odalett. De valaki szeret mert csodálatos módon minden egyes sor megmaradt, nem kellett újból kezdenem az egész bejegyzést.
Találkoztunk ismerős arcokkal budapesti workshopokról, ez is jó érzéssel tölti el az embert itt a világ túl oldalán amikor nem is számít rá és egyszer csak szembejön egy ismerős arc.
Voltunk olyan szerencsések és Gurujival is találkoztunk tegnap/tegnap előtt a délutáni óramegfigyelések után. Az Iyengar család otthona szemben található az Intézettel, ugyanaz a kert tartozik mindkét épülethez. Guruji kint pihent a bejárat előtt amikor jöttünk kifelé megható volt látni, érzékelni jelenlétét a közelünkben.
Nemsokára indulunk óramegfigyelésre, ez alkalommal egy Intermediate II. szintű órára fogunk bemenni, viszem a jegyzetfüzetemet. Tegnap egy két órás Remedial órát figyelhettünk meg ami nagyon érdekes volt de itt jegyzetelni nem tudtam, mert szinte mindenki mást csinált, 1-1 tanítvánnyal néha 2-3 oktató is foglalkozott egyszerre. Lenyűgoző az energia ami az Intézetben érzékelhető hálás vagyok a tanáraimnak Erikának és Kevinnek a támogatásért, hogy itt lehetek.