Újra Indiában, a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ban

Hogy kinek mit, éppen mikor és legfőképp miért hoz az élet azt legtöbbször az adott pillanatban nem lehet eldönteni.
Újra itt vagyok Pune-ban, Indiában és abban az áldásban van részem hogy ismét a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Insitute-ban (RIMYI) tanulhatok az Iyengar család tagjaitól.
Elkezdődött november első hete és ahogy ez a metódusban általában lenni szokott, álló pózokkal foglalkozunk.
A hét első két napján Prashantji óráihoz csatlakoztam akiről tudni kell, hogy hozzáállása eltér a megszokott Iyengar megközelítéstől. Nem ad direkt instrukciókat az egyes ászanákban hanem inkább lehetőséget, teret ad mindenkinek hogy saját maga fedezze fel éppen mire szomjazik a teste, elméje és lelke az adott pózban. Mint ahogy nincs két egyforma fatörzs ugyanúgy nincs két egyforma test és személyiség, mindenki térképezze fel pár alap instrukcióból kiindulva hogy neki éppen akkor, abban a pillanatban mire van szüksége az előremozduláshoz amihez az éppen aktuális ászana az eszköz. Az ászana mindig csak eszköz, nem a cél.

Guruji B.K.S Iyengar és felesége, Ramamani Iyengar mellszobra az Intézet kertjében

A mai reggelen Geetaji tartott női órát igazi Iyengar stílusban, nagyon élveztem. Az óra lényege az volt, hogy hogyan is kell ugrani helyesen egyik pózból a másikba. Annyira játékos és vidám volt az egész (persze a szigor nem maradhatott el) rengeteg mosollyal, sok verítékkel és jóleső fáradtsággal a közel 2,5 órás gyakorlás végén.

Az Intézet fő terme, saját gyakorlás

Ami szintén nagyon szeretek ezen a helyen az az, hogy rengeteg régi és új ismerőssel találkozik össze az ember. Kedves gyakorlótársammal Farnaz-zal (akivel együtt végeztük el Budapesten az Iyengar tanárképzőt) is teljesen véletlenül találkoztunk, nem tudtuk a másikról hogy itt van, az öröm elsöprő volt mindkettőnk részéről. Találkoztam jóga barátokkal különböző közösségi portálokról, ami szintén mókás volt. Képzeld el amikor egy általad ismeretlennek vélt személy a neveden szólít és mosolyogva közelít feléd majd két mondat után kiderül hogy ki is az ismeretlen ismerős... utánozhatatlan élmények ezek.

Vasárnap Geetaji fog előadást tartani a Bhagavad Gita 16. fejezetéről (Isteni és Démoni természet) ami szintén egy ajándék, ugyanis ezek az előadások általában a hónap második felében szoktak lenni, de mivel következő héten itt a Diwali ezért előbbre lett hozva, így én is tudok csatlakozni. Apropó Diwali, ezt is látni fogjuk ez alkalommal amit eddig csak könyvekből, képekről és a messzi távolból ismertem. Áldás, áldás, áldás.

Namaste

Manouso Manos workshop 2015. augusztus 28-30.

Manouso Manos (San Francisco, USA) Advanced Senior Iyengar jóga oktató sokadszorra látogatott el hozzánk és egy nagyszerű három napos workshop-al örvendeztetett meg minket a nyár utolsó hétvégéjén, Budapesten. Volt itt minden ahogy lenni szokott, rengetegen érkeztek ismét a környező országokból, tényleg Nemzetközi volt a közeg ahogy ez az Iyengar jógára annyira jellemző, és amit annyira szeretek.

Manouso Utthita Trikonasana-ban

Manouso 1976-ban kezdte tanulmányait B.K.S.Iyengar-nál, azóta számtalan alkalommal járt az indiai Punéban, több mint 30 éves gyakorlásra tekinthet vissza. Manouso az Iyengar-jóga egyik leghitelesebb közvetítője épp ezért érték a vele eltöltött minden óra és workshop.

Négy évvel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ellátogathattam saját jógastúdiójába az Abode of Iyengar Yoga stúdióba San Francisco-ban, ahol rengeteg inspiráció ért, ahogy ez alatt a három nap alatt is és ahogy mindig, az Iyengar jóga tanulmányaim alatt. Hosszú az út, és a cél nem a végállomás.

Namaste

Introductory Level II. vizsga 2014. október 4-5.

Elérkezett az a bizonyos hétvége, 3 éves képzésünk második és egyben utolsó vizsgája. Két napra voltunk ismét beosztva szombatra és vasárnapra, én a második napra kerültem a kalap szerint.
Reggel 8:30-kor volt kapunyitás amit 1 órás bemelegítés követett, majd délelőtt a vizsga gyakorlati / saját gyakorlás részén estünk túl, amiben 44 ászanát kellett bemutatnunk a 3 fős nemzetközi vizsgabizottság előtt. Az elnök ismét Sheila Haswell (UK) senior Iyengar jóga oktató volt.
Délután a vizsga tanítási gyakorlata következett, a tanítandó ászanákat már megkaptunk az ebédszünetben így volt időnk átgondolni a pózokat és felkészülni a tanításra.
Elsőnek Parivritta Ardha Chandrasanat kaptam, második pózom Ustrasana volt, ennek kicsit jobban örültem. Sirsasanat, Sarvangasanat és Halasanat mindenkinek kellett tanítania.
Az eredményt két nappal később tudtuk meg írásban részletes visszacsatolással illetve a két szekció pontszámával együtt.
Boldogan jelentem, hogy szinte egytől egyig sikeresen teljesítettük az Introductory Level II. szintű vizsgát az Iyengar metódus szerint, okleveles Iyengar jóga oktatók lettünk.
A vizsga után egy héttel megtörtént az oklevélátadó a Szövetség szervezésében, néhány kép alább erről és a vasárnapi vizsgáról.

Fotók: Szász Sándor / Magyar Iyengar Jóga Szövetség

Parivritta Trikonasa a délelőtti session előtt

Waiting hours

Kevinnel az oklevél átadó után

Az oklevél :)

Laurie Blakeney workshop 2014. augusztus 29-31.

Laurie Blakeney másodszorra látogatott el hozzánk, tanulásban és élményekben gazdag három napot töltöttünk együtt a workshop keretein belül.
A délelőttök az ászana gyakorlás jegyében teltek, délután pedig oktatói továbbképzés zajlott a képzés alatt állóknak illetve a már okleveles oktatóknak.
Ez a workshop volt az utolsó nagy workshop-unk a képzés keretein belül mivel 2 hét múlva október 4-5.-én Introductory Level II.-es szintű vizsgán fogunk részt venni mindannyian, és ezzel le is zárul a 3 év. Hihetetlen.
Laurie-val ez alatt a három nap alatt szinte mindent érintettünk, a délutánok nagyon hasznosak voltak tele tanítási gyakorlattal, kérdésekkel és válaszokkal. Végig mentünk szinte az egész syllabus-on, minden ászana csoportot átrágtunk, vizsga szituációt kreáltunk.
A délelőtti alkalmakon nagyon sokan voltunk, jelen voltak az újonnan induló oktatóképzés résztvevői is, jó volt látni új arcokat és régieket egyaránt és ismét érezni azt a közös összetartó erőt hogy mindannyian egy célért vagyunk itt azért, hogy fejlődjünk és tanuljunk.

Fotók: Magyar Iyengar Jóga Szövetség

The Team

Atmoszféra

Salamba Sarvangasana

Viszontlátásra hát...!

Több mint egy hónapja tervezem ezt a bejegyzést, egészen pontosan augusztus 20. óta amikor Guruji elhagyta földi testét.
Nehezen találom a szavakat és mondatokat, rengeteg gondolatot olvastam sokfelől, mindenkit máshogyan de valahol mégis ugyanúgy érintett e távozás.
Nem szeretnék elmúlásról, szomorúságról írni (bár volt/van a szívemben ilyen érzés) inkább arról emlékezni, hogy rengeteget kaptunk. Mindannyian. Egy olyan ember által, aki a saját erőfeszítésein keresztül eljutott egy olyan helyre ahonnan már nem csak saját maga számára befelé, hanem a tanításán keresztül kifelé, mások számára is értékeset, életre szólót adott és ad amíg világ a világ. Akit méltón nevezhetünk Mesternek, Gurunak, a mi Gurujinknak.

Hálás vagyok a 'sors'-nak amiért az életem részévé vált a tanítása a legtisztább forrásokon keresztül, hálával tartozom azért, hogy találkozhattam vele személyesen még ha csak 1-1 köszönés erejéig is hiszen ahogy Erika is mondta nem olyan régen, ez 'történelmi pillanatnak' számít. Akkor még nem is fogtam fel igazán.

Ahogyan lánya, Geetaji mondta: "Olyan volt mint az eső, egyenlően megérintett mindannyiunkat".

A mi feladatunk, hogy a gyakorláson és a tanításon keresztül életben tartsuk az örökségét amit mindannyiunkra hagyott.

Namaste

Utolsó hét *Pune, RIMYI*

Elkezdtük taposni az utolsó hetet itt, az Intézetben. Regeneráló, restorative hétnek nézünk elébe pranayama-val fűszerezve.
Még nem tudom felfogni, hogy szombat éjjel ismét útra kelünk vissza Budapestre, vissza a 'normális' életbe. Annyit tanított és még mindig tanít ez a hely. India, a jógaterem, a gyakorlótársaink, az illatok, a színek, az éjszaka sokszor nem kellemes hangjai, az ellentétek amik annyira élesen kirajzolódnak mindenen. Sokadszorra jövök rá de itt még inkább megtapasztaltam, hogy nincs jó és rossz, nincs olyan hogy lehetetlen, csak rajtad múlik minden.
Imádom a saját gyakorlásokat, annyira inspiráló a közeg! Tegnap ráfeküdtem arra, hogy páros lábbal egyszerre fel tudjak lendülni Adho Mukha Vriksasanaba. Elhatároztam, hogy addig nem fogok mást gyakorolni amíg fel nem megyek legalább egyszer, és ha egyszer már sikerült akkor nincs megállás.

Ramamani Iyengar mellszobra az Intézet kertjében

Körülbelül fél órát töltöttem el ennek gyakorlásával, de megérte. Végül 7X mentem fel, nagyon jó élmény volt! Azért teljesen más így megtanulni egy új pózt amikor rajtad kívül még vannak jó páran a teremben, mint ha otthon magadban gyakorolnál. Nem volt egyszerű kizárni a többieket de egy idő után olyan volt, mint ha ott sem lennének annyira magával ragadott az érzés, az energia, hogy valami új dolog van ismét készülőben. Sokat segített Hajnal és Tiha, köszi Nektek!!! :)

Ma délelőtt ismét női óra volt Gulnaz vezetésével. Rengeteg mellkas nyitással készültünk fel az óra végi pranayamara. Gulnaz stílusa lehengerlő, barátságos de mégis határozott, nem fukar a kedvességgel és a mosollyal, annyira emberközeli személyiség mint nem sokan az Intézetben. Élmény volt az ő irányításával a ma délelőtt, ismét.

Nemsokára útra kelünk, 4-től saját gyakorlás, utána pedig óramegfigyelés vár ránk. Az órák obesráválása is egy nagyobb élmény, hétről hétre élesedik a látásunk, folyamatosan megvitatjuk az órákon történő eseményeket, nagyon fog hiányozni ez is. 

Végezetül pár kép az Aga Khan plaotáról, Gandhi házáról, ahova az egyik hétvégén látogattunk el együtt.

Hátrahajlások hete *Pune, RIMYI*

Elkezdődött a harmadik hét itt Pune-ban, ami gyakorlás tekintetében a hátrahajlásokról szól. Prashant hétfő reggeli órája már erről szólt sok csavarással, hosszú kitartásokkal és sok Prashant-féle filozófiával fűszerezve. Még mindig olyan, mint ha nekem beszélne, mint ha belém látna. Már nagyon elkezdtem aggódni azon, hogy nemsokára vége az első indiai útnak, mindjárt megyünk haza, és hogy miért nem két hónapra jöttem? Prashant hétfői óráján pont előszedte ezt a témát, hogy egyszer mindenkinek haza kell menni. Nem számít, hogy hol vagy, milyen gyönyörű helyen milyen kényelemben, mennyi ideig, egyszer úgyis eljön az idő és el is kell jönnie, hogy ismét hazatérj. Sajnos még nem érzem ezt, bárcsak maradhatnék.

Guruji domborképe az Intézet falán

Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy két év múlva ha van lehetőség rá ismét szeretnék eljönni tanulni az Anya Intézetbe. Az itt eltöltött csekély idő alatt, az órák, a saját gyakorlás alatt egy teljesen másfajta minőséget sikerült megtapasztalnom gondolatok, érzések és a fizikai sík tekintetében egyaránt.

Ma délelőtt ismét női óra volt, telis-tele hátrahajlással. Azt kell, hogy mondjam talán ma fáradtam ki eddig a legjobban. Nyolcszor mentünk fel Urdhva Dhanurasana-ba, kihívás volt minden tekintetben pszichikalilag és fizikailag egyaránt. Ezek után jött csak Sirsasana, ami közben úgy remegett minkét lábam, mint már régen. De ez legalább azt jelenti, hogy valamit jól csináltam :) A Sirsászanám kezd jó irányba haladni, egyre inkább ezt érzem. Most már merek ,s tudok is hátra menni, könnyed a póz, nem lógok a könyökömön, nem tolok előre mindent aminek hátul kéne lennie. A hátrahajlások után meglepően jól ment, élveztem, szinte lebegtem benne, ezt kerestem már réges-régen. És aki keres, az ugyebár talál :)

Holnap reggel 7-kor ismét Prashanttal kezdjük a napot, már várom vajon mit tartogat ismét számunkra?

Namaste