Közeledik a május 1.-i 4 napos hosszú hétvége, állítólag 30 C fokok fognak repkedni itthon, már épp ideje volt. Biztos sokan elutaznak, kihasználják a jó időt, és olyan dolgokkal fogják tölteni ezt a négy napos szabadságot, amit igazán szeretnek. Nem lesz ez máshogyan velem sem, egy 4 napos Iyengar jóga workshop maratonon fogok részt venni James Murphy (New York, USA) intermediate senior Iyengar jóga oktató vezetésével, aki egyenesen New York-ból repül hozzánk, hogy okítson minket. A program sűrűnek ígérkezik, mind a négy nap 10:00-13:00-ig és 15:00-17:30-ig fog zajlani a műhely. A délelőtti alkalmak nyitott workshop-ok, tehát bárki csatlakozhat hozzá kellő előképzettséggel, a délutánok pedig nekünk, oktatóképzésben résztvevőknek és már végzett Iyengar jóga oktatóknak lesz oktatói továbbképzés. Biztos izgalmas lesz, már nagyon várom, azt hiszem ez után a négy nap után ismét lesz mi újat gyakorolni, szemezgetni, ismételni. Amitől egy kicsit tartok azok a délutánok, ugyanis valószínűleg egymást kell majd tanítanunk ismét, mint ahogyan az előző oktatókézpés hétvégéjén is volt.
Annak ellenére, hogy már 2007. óta tartok jóga órákat igen nagy kihívást jelentett számomra ez a megmérettetés előző alkalommal. Mindenki kapott egy ászanát (jógapózt), amit be kellett mutatni és utána letanítani a többieknek. Tudni kell, hogy a képzésen résztvevők nagy része már szintén egy jó ideje tanít, így gyakorlatilag oktatók előtt kellett szerepelni, ami nem kis próbatétel volt számomra, és a többiek számára is, ahogy láttam. Teljesen más szituációba keveredtem, ahol mindenki ismeri a pózokat és ismer valamilyen szinten téged is. Amikor ki kellett állnom 20 figyelő szempár elé gyakorlatilag remegett kezem-lábam és fél pillanat alatt leizzadtam. Örültem neki, hogy viszonylag a sor elejére kerültem, így hamar letudhattam, de így első körben nagyon nehéz volt, igazi kihívás. Teljesen mást adott mint amikor a tanítványaim előtt tartok órát, olyan helyzetekben ilyen fel sem merül. De amikor szakmailag releváns társak előtt kellett szerepelni, hát.....nem volt egyszerű feladat teljesíteni.
A jóga számomra részben erről is szól, legyőzni az elém gördülő kihívásokat, legyőzni a félelmeimet és a belső ellenállást, legyen az egy nehezebb pózért való megküzdés vagy egy új tanítvány ellenállásának megszüntetése. Mindkettő ugyanarról szól: fejlődés-fejlesztés-önfejlesztés, mindhalálig :)
Erről most eszembe jutott amikor kézen állni tanultam. Régen nagyon féltem a fejjel lefele irányuló pózoktól, főleg a fejen- és kézenállástól. Egyik otthoni gyakorlásom alkalmával elhatároztam, hogy addig nem fogok mást csinálni, amíg legalább egyszer fel nem tudok lendülni kézenállásba. Ezután megkezdődött a küzdelem az elemekkel, de főként saját magammal és az agyammal, amivel el kellett hitetnem, hogy márpedig meg tudom csinálni, képes vagyok rá, lendülj neki még egyszer és még egyszer és még egyszer.....
Körülbelül fél óráig próbálkoztam úgy, hogy egyszer sem tudtam fenn maradni a lábaimmal a falom, a végére már sikerült elérnem, hogy a sarkam hozzáérjen, de ezután szinte egyből visszapattantam a falról. Amikor már az erőm vége felé haladtam akkor úgy voltam vele, hogy na jó, adok még egy esélyt, ha most sem jön össze akkor mára pihentetem a dolgot, de holnap ezzel fogok kezdeni. És természetesen ezek után összejött, fellendültem és fenn is maradtam! Hihetetlen jó érzést jelentett, alig akartam lejönni, minél tovább kihúztam a benne töltött időt, már amennyire addigra már elfáradt karjaim engedték.
Másnap mondanom sem kell, a karjaimban 'enyhe' izomláz alakult ki, de boldog voltam, hogy teljesítettem az egyik első nagyobb küldetést.
Szóval ha gyakorolsz akkor előre, ne add fel és csináld, akard csinálni, hiszen a fejedben fog eldőlni minden.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
